Szerdán este megérkeztek Madridból Budapestre az 1953-ban elhunyt Nyírő József földi maradványai. Nem akart idegenben meghalni. Halála előtt néhány héttel írta:

„Nem, nem, itt nem tudok meghalni, akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem. Minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni, hallatlanul megkényszerített képzelettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, a fehéren villámló nyíreseket, az elvesztett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemem előtt. Így talán könnyebb lesz.”

Madridban hunyt el. Utolsó akaratának is tekinthető szavai végre beteljesedni látszanak:

"...ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy az udvarhelyi temetőbe, vagy terítsd le az áldott földön, hogy attól is nőjön a fű, szebbüljön a világ."

A hamvakat május 24-én, a csíksomlyói búcsúra induló Boldogasszony zarándokvonattal szállítják Székelyföldre. Május 27-én, Pünkösd vasárnapján lesz újratemetése Székelyudvarhelyen.

A teljes monda letölthető ITT

Rovásra átírta: Ifj. Forrai Márton

(Kolcvár romjai Hunyad vm-ben)

Voltál-e már, jó gyermekem,

A bűbájos szép Hátszegen?

Ha nem voltál: a képzelem

Gyors szárnyain jer most velem!

Kodály Zoltán:

"Semmi sem jellemző annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük."

(Fotó: Némethné Budaházi Anikó)

A kánikula miatti vízhiány következtében veszélybe kerülhetnek elsősorban a madarak és kisebb állatok, ezért segítségre van szükség az állatok itatásában és a fészeképítéshez is nélkülözhetetlen víz pótlásában.

"...évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében."   Herman Ottó

1900-ban tett javaslatára 1906-ban miniszteri rendelet született a Madarak és Fák Napjáról,  azóta a természet ünnepeként tartjuk számon május 10.-ét.

(Bükkerdő. Fotó: Cser Lajos)

Herman Ottó: A bükkerdő

A ma 83 éves Kányádi Sándor a Hargita-megyei Nagygalambfalván született, ma Kolozsváron él. Isten éltesse sokáig!

Szelíd fohász

szelíd fohász az én fohászom

félig könyörgés félig hála

hogy nem juttattál s ezután se

juttass engemet szégyenfára

Egy legenda szerint az Úr angyala egy gyönyörű napon elindult a mennyből e régi világ irányába. Itt végigment a mezőkön és városokon, és napnyugtakor megigazgatva aranyszárnyának tollait, ezt mondta: „Most már vissza kell térnem a világosság világába, vajon mit vigyek magammal itteni látogatásom emlékéül? Ó, mily gyönyörűek és illatosak a virágok! Leszakítom azokat és csokorba fogom.”

Elhaladva egy falusi otthon mellett,  a nyitott ajtón át meglátott egy csecsemőt, aki édesanyja arcára mosolygott, s az angyal így szólt:

A terület az ember által alkotott fogalom. Ez egy elvonatkoztatás (absztrakció) a valóságtól. Például eltekintünk a domboktól, hepehupáktól, fáktól, bokroktól, füvektől, a repedésektől, árkoktól, szakadékoktól, a folyóktól, tavaktól, stb. Az állatok számára ezek mindegyike valóságos tényező. Az állatok nem tudnak elvonatkoztatni (absztrahálni).

"Meghagyom, szeretettel intvén mind az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák őket atyafiaiknak, vérüknek."

Bocskai István végrendelete

Kép: székely zászló